Mondjuk Marcel két, ajtóra felragasztott, kézzel írt házi áldás átka mellé (--> megelőzendő a vitákat, hogy ha vele telefonálok, nézzek az ajtóra és aszerint cselekedjek: 1. Soha ne mondjak olyat, amit nem szeretnék, különben menjen tönkre a kapcsolatunk, 2. Panaszkodjak, ne támadjak, ha megszegem, soha többé ne legyek képes az orgazmusra) kéne egy olyan kitétel is, hogy ha fent maradok Pesten hétvégére, és a lakótársaim hazamennek, akkor muszáj legyen velem aludnia, mert igazából egyedül kurvára fosok.

A szorgalmi időszak, és ezzel a BA képzésem végét követő első napon, azaz ma, amikor végre arra keltem, hogy a meleg napsugár kúszik fel a takarómon, el sem tudnék képzelni szebb időtöltést, minthogy az oszk-ban rohadjak napi 8 órában, és azzal töltsem a napom, hogy összeírom azt, amit meg kell csinálnom a következő egy hónapban (jobb oldalt látható. csak mert ha áthúzogathatom, akkor nagyobb kedvvel csinálom, mert áthúzni jó). Számolni fogom, hány órát állok majd sorban szinte minden egyes áthúzásért a TO-n.

ezt az államvizsgával és a felvételivel járó bürokráciának:

Kissé zavaró, hogy ma például szinte csak olyan emberrel találkoztam az egyetemen, aki:

1. megkapta az opponense bírálatát (és a jegyet)
2. tudja, mikor államvizsgázik

nekem persze sem a bírálatom nincs még meg, sem az időpontom. De ismerek olyanokat, akik júni 12-én államvizsgáznak például, azaz az első napon. Marcel júni 13-án államvizsgázik, sajnálom tökre szegényt, addig az összes vizsgájának meg kell lennie, pedig neki aztán tényleg sok, és atombrutál vizsgái vannak a minorján. Ez a csodás 'nem tudod, hogy a vizsgádra tanulj, vagy az államvizsgádra' szituáció. Nekem két vizsgám van, de persze mind a kettő kurva nehéz, az egyiket például tavaly nem tudtam megcsinálni, nagyon nem örülnék, ha most nem lenne esélyem uv-zni sem, mert mondjuk én is 13-án államvizsgáznék, ergo vagy megcsinálom elsőre, vagy agyő diploma. Utóbbi esetben nyilván felkötném magam. Szóval nem lenne rossz, ha kiderülne, hogy mikor lesz ez a szar, nem mintha addig unatkoznék, ugyanis hála a jó égnek a bürokrácia gondoskodik róla, hogy legyen mivel elfoglalnom magam, például nyelvvizsga bizonyítványt fénymásolgatni meg a könyvtárba aláíratni lapokat, meg a TO-n aláírni lapokat, meg motivációs leveleket írkálni. A mai zh meg pure fun volt (a tegnapi sem kevésbé), bazmeg, ez a tanár annyira unalmas, hogy még zh-t írni is unalmas nála.

Egy hete nem szexelek, pedig vasárnap óta minden nap a pasimmal vagyok (SZERDAESTEVAN!), és ma  erotikusat álmodtam vele. Nálam ez már kurvára a vég, úgyhogy van 1.5 órája, hogy megírja a nyolcszázhetvenötödik fost (meg én is), amin dolgozik, aztán átjöjjön, és  falhoz basszon elküldöm a lányokat itthonról 3 órára. Aztán nekiállunk tanulni a holnapi zh-ra. Hétvégén meg lehet, csinálok valami szexuális meglepit. Vagy meglepiként kivételesen leborotválom a lábam.

(Valóban atomzsír ez az időszak, én nem is értem, miért panaszkodtam.)

Nem kellett egy hónap ahhoz, hogy belássam, hogy kibaszottul szeret(t)em a szakdolgozattémám, és ezt például onnan tudom biztosan, hogy azt hittem, hogy a szakdoga megírása után én alapból irtózni fogok az összes szemináriumi dolgozatomtól, amit két héttel rá kell leadnom. És valóban, szombatra meg kellett írnom egyet Örkényből, akit alapvetően imádok, mégis olyan volt minden egyes mondatot kiszenvednem magamból, mintha a fogamat húzták volna, most pedig holnapra kell leadnom egyet, és azt választottam, hogy az Aliceból írom, igaz, teljesen más szempontból, mint a szakdolgozatomat, és most főztem egy kávét, magam elé vettem azt a két könyvet, amivel az utóbbi 1.5 hónapban keltem és feküdtem, és felkészültem rá, hogy hajnali 3-ig újra az Alice-szel fogok foglalkozni, és basszus, tök lelkes vagyok, régi téma, új kihívás. Annyira sok van ezekben a regényekben, kurva sok szinten érdekesek, azt hittem, 1.5 hónap alatt 30 szakirodalom után már nem sok újat tudok felfedezni bennük, de baszd meg, újra és újra de.

Mondjuk amikor Jev ilyeneket mesél, hogy egy harmadéves azt mondta, Jókai azért írt hosszú regényeket, mert akkoriban az emberek jobban ráértek olvasni (facepalm), egy másik meg kifejtette, hogy József Attila egyik verse felidézi a holokauszt idején működő _reinkarnációs táborok_  (facepalm!!!44NÉGYBAZMEG) hangulatát, akkor azért arra jutok, hogy annyit talán nem kell aggódnom a szakdogám elbírálásán, mert basszus, ők milyet írhattak?!

Azt hiszem, most már talán lassan sikerül felfognom, hogy igen, nektek sokkal szarabb, akik dolgoztok. De ez amúgy kit érdekelt? Vagy volt valahol a posztban arról szó, hogy ó, milyen szar nekem, bezzeg azoknak, akik dolgoznak halálfasza, és kapják be, hogy ők a tóparton pirulnak pecsenyére, míg nekem itthon kell írnom?

Afganisztánban meg gyerekként a játszótéren játszani is sokkal fosabb, mint itthon dolgozni (igen, akár hétvégén is), mivel bármikor felrobbanthatnak. Szóval esetleg lassan abba is lehet hagyni az észosztást azzal kapcsolatban, hogy élvezzem ki a mostani szerintetek übercool időszakomat, mert aztán nekem is kurva szar lesz.

Amúgy csak a tisztánlátás kedvéért: ez egy énblog. Az enyém például pont nem a világmegváltó fajta, szóval a mindennapi kis baromságaimról írok, hol tanyáltam el, mi történik az egyetemen, mennyit menstruálok, milyen gyógyszert írtak fel, mit ettem. És bizony, amikor nekem éppen szar, akkor nem gondolom át, hogy másnak még sokkal, de sokkal szarabb, mert dolgozik, éhezik, pornózik, nem támogatják a szülei, stb., hanem csak leírom, hogy nekem most épp rossz. Nem mondtam egy szóval sem, hogy később nem lesz rossz, vagy hogy másnak sokkal jobb, szóval azt hiszem, tök felesleges a posztok után kommentben jól megmondani a frankót.

Olyan migrénes fejfájásom van, hogy folyamatosan könnyezik a szemem, és ma már kétszer hánytam tőle. Jelenleg minden egyes mozdulatnál úgy belenyilall a fejembe a fájdalom, hogy legszívesebben leszúrnám magam. Mindemellett megállás nélkül csuklom (így jó volt hányni).

2 óra múlva referálok. (és már időm sincs írni a tanárnak, hogy kurvára nem tudok bemenni)

Akartam írni erről a filmről és a saját életemről valamit. Aztán rájöttem, hogy nem írok, mert már nem fontos, vagy épp azért, mert nem akarom, hogy fontos legyen, hogy felesleges nyoma legyen. Mert szép lassan kiíródik az életemből és ezzel az életünkből is. Rájöttem, hogy akármit csinálhat, ez a tempó nem rajta múlik, vagy csak kevésbé múlik rajta, ez kizárólag az én érzéseim függvénye, csak a saját tempómban tudom elengedni. Vagy megvárja, vagy nem. Próbált megtenni mindent, hogy gyorsabban menjen, próbáltam megtenni én is mindent, nem volt értelme, ez egy folyamat, hiába siettettük, csak visszaütött. Sokszor nagyon távoli már az egész. Már nem akarom, hogy a kapcsolatunk része legyen, hogy az alapjai közt emlegessük, régen azt hittem, erről nem szabad nem beszélni. De új alapokat emeltünk, amikre lassan, de biztosan építünk. Egyikőnk sem ugyanaz, aki fél éve volt. Ő többet változott, én kevesebbet. Úgy érzem, hogy lassan eljutok oda, hogy emlékszem a múltra, de egyszerűen már... nem érdekel. Az az ember, aki most mellettem van, nem az, aki akkor volt. És ha idáig eljutottunk egymás mellett, akkor a múltat teljesen el kell engednem, hiszen az az ember már nem létezik. A jelenben kell élni, az pedig tökéletes. És talán ezekre a megállapításokra nem lennék képes, ha nem lennék a lezáráshoz közel. Azt gondolom, ezt nem lehetett volna máshogy, mint ahogy mi csináltuk. Kurva sok erővel, akarattal, könnyel. Szerelemmel. Kiíródik. Ez a legjobb szó.

Nem mintha olyan gyakran nézegetném a statisztikát, de azért az botrány, hogy több mint egy hónapja nem működik a statgép. Főoldalra.

- amikor a villamos ajtaja előtt áll meg valaki középen, hogy nehogy le tudjak szállni bazmeg, és már nyomul is előre befele, még mielőtt bárki kitette volna a lábát.

- a néni, aki állandóan bevág a legelsők elé (többnyire elém, mert negyed órával a busz indulása előtt ott vagyok) a pályaudvaron, majd mikor kb. 4 ilyen alkalom után megkérdeztem, hogy mégis miből gondolja, hogy neki ez jár, hogy megelőz 50 embert az utolsó pillanatban, azt mondta kurva fölényesen, hogy "mert én sietek". Siet basszus, siet egy távolsági buszon, hát a vége is akkor ér oda, mint az eleje!

- amikor valaki megáll a metróban a mozgólépcső tetején az ellenőröknél, és a lejáró kellős közepén kezdi el keresgetni a bérletét, hogy a többiek addig még véletlenül se tudjanak ráállni a mozgólépcsőre és elindulni lefele, míg ő meg nem találta.

- hogy mindig, de esküszöm, mindig mellém ül le a busz egyetlen büdös / nem százas /ordító kisgyerekes / a pasijával a buszutat végigpicsogó / a haverjával végigröhögős pasija/ csaja.

- hogy a buszsofőr 30 fokban nem kapcsolja be a légkondit, bezzeg télen bazmeg 2.5 órán keresztül fújta rám a hideget.

Igen, ma igénybe vettem a bkv és a volán szolgáltatásait is.

Mondjuk az előttem lévő ülésen egy srác felszedte a menetidő alatt mellette ülő lányt, úgy indult, hogy szia, leülhetek melléd, aztán fú, de meleg van itt, ja, amúgy Tomi vagyok, két óra múlva leszállásnál meg számot cseréltek, és a csaj azt mondta Tominak, hogy olyan értelmesnek tűnsz, olyan intellektuális fejed van. Nekik legalább jól telt az út.

helyzetjelentés:

"nekem a tököm kivan, március 20 óta egész nap könyvtár, szakdoga, faszom, most meg egymás után a beadandók, zh-k, aztán államvizsga, aztán MA felvételi, az, hogy a pasimmal elmenjek beülni valahova vagy sétáljak egyet nap közben, ne adj isten elmenjünk valami tópartra piknikezni, az kb. annyira nagy szó (ha ezek valamelyike heti/ kétheti 1 alkalommal összejön), mintha megkérték volna a kezem, lassan 2 hónapja örömünnep hangulata van, ha egyik este kivételesen nem írunk, hanem sörözünk valahol. ezen kívül döglöm egész nap, zsíros a hajam, szőrös vagyok, le kéne vágni a lábkörmöm, de kb. semmi nem motivál, mert hát minek legyek jó csaj, mikor nem is hagyom el az ágyat. a seggem is nagy. vettem egy tök szép fehér ruhát, hogy majd abban fogok járkálni, és mennyire tetszeni fog majd az Marcelnek is, na, hát egyszer nem volt rajtam, mert hova vegyem fel, a sparba, ha leugrom kenyérért? ráadásul még csak egymás mellett sem tudunk tanulni, mert ő egyedül tanulós, zavarja, ha valaki mellette van, meg pötyögök, nem tud koncentrálni. szóval néha seggig lekarmol az ideg, hogy hétágra süt a nap bazmeg, én meg itthon rohadok, vagy az egyetemen rohadok, idén tavasszal még nem jutottunk el a margitszigetre, pedig az nem valami elképzelhetetlenül extra program. persze ő tök cuki, mert elvisz levesezni, meg mindent megtesz, hogy a helyzethez képest a lehető legjobb legyen, többnyire a hisztijeimet is jól viseli (kivéve tegnap meg tegnapelőtt, amikor úgy felhúzta ő is magát, hogy összepakoltam a cuccait és elküldtem haza a veszekedés végén, hogy akkor szakítunk - aztán a buszmegállóból visszahívtam, ő meg visszajött, mondjuk utólag igazából megvárhattam volna, míg hazamegy, mert akkor legalább elvitte volna a téli pulcsijait meg a dvd íróját, ami különben soha nem kerül vissza hozzá :D - de az ilyesfajta kiborulás mondjuk egyszeri volt, meg teljes mérékben én voltam a hisztis pina ), de engem akkor is lassan már bánt a helyzet, mert nem szoktam én nyafogni (de, kurvára), de hogy 1.5 hónapja ez van, az már megvisel, legalább ne lenne jó idő. na mindegy, megyek, írok tovább. "

Elmentem egy tetkószalonba kijavíttatni a tetkóm, hát kevésbé voltak profik a körülmények, mint az előzőnél, ellenben kurvára remélem, hogy a munka profibb. De legalább megrajzolta a srác meg odafigyelt, szóval bízom benne, hogy fasza lesz, eddig még csak messziről mertem megnézni a tükörben, közelről nem annyira, de azt mondta, szép szimmetrikus lett. Amúgy még mindig kurvára fájt, amit csinált, azt mondta, másodszorra jobban fáj. Hazafele meg úgy gondoltam, tök ügyes kislány voltam, és beugrottam a turiba, ami mellett elmentem, és találtam egy kurva szép vajszínű ruhát 2000 forintért, amin még rajta volt az eredeti árcímke, hogy 39 font. Úgyhogy sikerült hetedannyiért hozzájutni, mint amennyibe eredetileg került. Már csak meg kéne írnom a szemináriumi dolgozatot csütörtökre, és kurva jó lennék.

30 - 40 közötti nőci előttem a Sparban, gyönyörű krémszínű Mango magassarkúban, hozzá illő krémszínű fullbőr Zara táskával, egy álomszép púderszínű kiskosztümben, eszméletlen szép ékszerekkel vett 4 db S-budget vodkát és 6 db aszpikos macskaeledelt.

Olyan cuki volt, tegnap elvitt cipóban hagymalevest enni, megünnepeltük a szakdogát. Kurva jó volt.

Az unokatesóm két hónap múlva férjhez megy, ma hozták a meghívót. Ez azért nagyon izgi, mert ez lesz életem első esküvője, amire emlékszem is, ugyanis az előzőn 3.5 éves voltam, és anya elmondása szerint beleszerettem valami 14 éves Martin nevű srácba, és miután egyszer táncolt velem, azután egész este azért hisztiztem, hogy csak velem táncoljon, ordítottam, mint a sakál. Már akkor sem voltam könnyű eset. Szóval nagyon király, végre megyek lagziba, szerintem jobban izgulok, mint az unokatesóm.

Én: - Nézzük meg a szuperholdat, szerintem a konyhából látszik.

Marcel: - A mit?

Én: - A szuperholdat, nem hallottad, ma van a Hold a legközelebb a Földhöz, és ma 16%-kal nagyobb a fénye, nagyon szép, ráadásul utoljára egy éve volt ilyen, és idén csak ma este látszik!

Marcel: - ... És ha inkább megduglak, ahhoz mit szólsz?

(inspired by Metaneira ;))

A mostani nőgyógyászom a szexet folyton házaséletként emlegeti, és virágnyelven beszél róla, az, akihez meg reményeim szerint két hét múlva megyek, anno megkérdezte tőlem, hogy az aktus vége finom, lassú volt-e, vagy olyan Singer varrógépes, légkalapács-szerű.

Talán nem kell részleteznem, melyik szimpatikusabb.

A lakótársam ápolónő, és azt mondta, nem akarom tudni, mi lehet egy P3-as citológiából, meg miket mondott a barátnője, aki meddőségi klinikán dolgozik, de kurva gyorsan menjek el nőgyógyászhoz, lehetőleg másikhoz, mint akihez eddig jártam. Ja, és ez az immunerősítő gyógyszer, amit szedek a fogamzásgátlóval meg a gomba elleni gyógyszerrel (ami lekopogom, de úgy néz ki, tök jól hat) eléggé kikészíti a májam, szóval ha beszedtem az összeset, akkor vesz vért, és megnézeti a májfunkciót, yay baszd meg, jól kezdődik a nyár.

Limonádét iszom, és a Zacher könyvét olvasom könnyed szórakozásként, csípem ezt a pasit. Végre kipihentem magam, most minden jó, hajat mosok, aztán megyünk, és szétbulizzuk magunkat Gyömbérkével és Daneel-lel.